Amolyan "terápiának" képzelem ezt, mivel engem sosem hagynak békén a kétségek, ugyanúgy, mint mást... Önmarcangolós típus vagyok, tehát a "cafatokat" el kell tüntetnem valahova... Olyan szeretnék lenni, mint öcsém: exhibicionista és sosem magányos. Aztán pedig olyan, mint a szél: mindig mindent felkapnék, és két kézzel kapnának utánam :) Egy-egy sóhajban úgy megdermedni, mint egy barlang a szikla falában.
Egész nap rohangászó emberek, kosz, izzadtság, és belül: "mikor lesz már vége?" Paranoiától gyötört lelkek harca a fogyasztásért - ha ezt jelenti, hogy "hasznos tagja legyél a társadalomnak", akkor gratulálok, és visszaveszem az asztalról a tétet. Nem megfutamodom, csak átmennék egy másik asztalhoz: régi álmom egy afrikai misszió, egy kis faház gyümölcsössel, és egy okos vizsla.
Megszoktam, hogy nálunk otthon mindegyik gyerek születése egy legenda, és minden gyerek megírja a maga történetét, valami csíkos, kockás (bocs az összes matektanártól, de: "francia-négyzetrácsos?!"), üres lapjára, egy hangszerre, amíg (el nem felejtődik valahol, végül folyondárok szövik be ezt a lapot, és soha többé nem kerül elő; vagyis) felnövünk.
Egész nap rohangászó emberek, kosz, izzadtság, és belül: "mikor lesz már vége?" Paranoiától gyötört lelkek harca a fogyasztásért - ha ezt jelenti, hogy "hasznos tagja legyél a társadalomnak", akkor gratulálok, és visszaveszem az asztalról a tétet. Nem megfutamodom, csak átmennék egy másik asztalhoz: régi álmom egy afrikai misszió, egy kis faház gyümölcsössel, és egy okos vizsla.
Megszoktam, hogy nálunk otthon mindegyik gyerek születése egy legenda, és minden gyerek megírja a maga történetét, valami csíkos, kockás (bocs az összes matektanártól, de: "francia-négyzetrácsos?!"), üres lapjára, egy hangszerre, amíg (el nem felejtődik valahol, végül folyondárok szövik be ezt a lapot, és soha többé nem kerül elő; vagyis) felnövünk.
