Viszlát, kedves barátom...

Meghalt egy számomra nagyon drága ember... portás volt a kollégiumban, ahol lakom, és nagyon szeretnivaló. Olyan hirtelen történt és megmagyarázhatatlanul, és fáj. Persze, rövid ideig ismerhettem, de úgy érzem, sajnálom, hogy sosem ölelhettem meg. Annyi érdemtelen embert ölel az ember magához élete során, és őt pedig pont nem - be kell érnem az emlékével. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mellém sodorta, csak hamar elvette. Most mécsesek égnek a kollégiumban érte. Hiányozni fog, ahogy sorolta a jazz nagy alakjait a mezzo előtt ülve esténként, mesélt a koncertekről, ahol volt és amikre megy.

Viszontlátásra, Jenő bácsi. Vigyázz néha ránk is odafentről.