Másnap aztán kipihenve, megebédelve párom elvitt "haza-haza". Mindhárom testvérem otthon volt, és énekeltünk+bontogattunk ajándékot; sőt, apumat "kikészítettük" azzal, hogy mind a négyen nekiálltunk a legkisebb testvérünk gyurmájával mindenféle formákat alkotni. Én megpróbáltam (24 évesen!!!) Nagy Zoárdot, a lépkedő fenyőfát elkészíteni, de a 21 éves öcsém és a 20 éves húgom szintén kitettek magukért... Persze a legjobban a Manó (jan. 8-án múlt 6éves!!!) élvezte az egészet, és sikerült meglepnünk egy gyermek sminkkészlettel. (Állítólag pont ezt nézte ki az újságból.) Úgyhogy a négy gyerek együtt játszott. (Ezek szerint semmi előnyt nem jelent a korkülönbség :D )
Megismételhetetlen volt. Amúgy is a „gyűjtögetők” nagy családjába tartozom, nőnek és ráknak születtem, vagyis: kavicsok, kagylóhéjak, és minden, ami „még jó lesz valamire”. (Szerintem átírom a horoszkópom "Hörcsög"-re.) Kicsit feltöltődtem otthon, pedig azt hittem, hogy az áruházas-szirupos karácsonyi hangulat már csömört okozott, és elkeserített, (de nem, nem jött neki össze).Kár, hogy fel kell(ett) nőnöm, az élet törvényszerűségeinek engedelmeskednem, de biztos meglátom ennek a jó oldalát is - valami újnak mindig el kell kezdődnie egyszer, kemény munkának és/vagy alkotó-teremtő tevékenységnek - mindegy. Az a fontos, hogy a háttered, az alapjaid, a kiindulópontod, a beidegződéseid, megérzéseid, és az ilyen pillanatok adjanak erőt a mindennapokhoz, és ahhoz, hogy ne szürkülj beléjük.
Soha nem leszek elég hálás anyámnak, hogy ilyen testvéreket adott nekem, és hogy olyan megtörhetetlenül osztja szét magát a munkájában és otthon egyaránt. Rengeteget tanultam tőle - nem csak műveltség, de emberség szempontjából is. Azt se tudom, mit kaphatna anyák napjára, mert szerintem ha mindazt jelképeznie kéne, amit iránta érzek... vagy akkora nagy lenne, hogy elérne a Holdig, vagy olyan pici, hogy mikroszkóppal se látnánk meg...
Hát csók+ölelés:
J@"
