Budapest bebizonyította ismét, hogy teljesen felesleges. "Éljük túl augusztus 20-át!" címmel indítottak rendezvényeket az este - különböző fedett helyeken. A legidegesítőbb az volt, hogy kb 4féle útvonalon próbáltunk meg hazajutni, mire sikerült - igaz, akkor már kékült a szám (most attól, hogy ennyire fáztam, vagy attól, hogy a gutaütés határán álltam - azt nem tudnám megmondani).
Amúgy most megpróbálok összecuccolni egy albiba a haverommal. Végre valaki, aki nem szól bele, mit csinálok és hogy csinálom, talán többet kihúzok itt, mint fél év. Igazából Pest olyan kilátástalan (a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt), hogy nem sokáig lehet húzni egy helyen.
A trolin velünk utazott egy elmebeteg. Elvezet a számkivetettség mindenhova (akárcsak a BKV a csillagászati áraival és a béka feneke alatt tartózkodó minőségével), a valóságon kívülre is.
Szeretném már jól leinni magam, kicsit megfeledkezni mindenről, végre felszabadultabban nevetni,
... látni dédapám sírját...
és újra verseket írni, és kicsit láthatatlanná lenni.
"Minden bizonnyal létezik egy láthatatlan világ. Csak az kérdés, mennyire van a városközponttól, és hánytól tart nyitva." (Woody Allen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése