A boldogság...

...egy egyszerű szó, de súlyos megkötéseket takar. Nem ígér függetlenséget, állandóságot és sohasem kiszámítható.

Megbántottam és most két napja nem keres. Igaza van, büntessen. "Fájása édes, hadd fájjon, hagyom."

Tehetnék érte valamit, ha tudnám, mit tegyek... De ebben nem segít senki sem, főképp Ő hallgat. Túl nagyokat. Ebből is látszik: én mindig, mindent elszúrok. Holnap meg jönnek segíteni/ellenőrizni a központból és rettenetesen félek, hogy elszúrom ezt is. Várom a jelet, ami jobb kedvre derít, de csak a fülledt trópusi levegő vár a koliszobámban. Nem akarok sírni és rosszra gondolni - (csak állna már valaki mellém, hogy azt mondja: akkor is szeret, amikor csüggedek). Ez túl nagy kérés egy férfitől, nem igaz?

Régi kedves barátnőm /pótanyám/ bajban van és túl messze ahhoz, hogy segíthetnék rajta - emiatt is gyötör a lelkiismeret, mert fáj. Tudom, hogy nem érhetek Teréz anya lábfejéig sem, de most nem mozdulhatok innen... Ne érje el azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, Istenem, csak egy kicsit vigyázz rá még!

Jövő héten komolyan akarok anyámmal négyszemközt beszélni, arról, hogy mi legyen a teendő, ha... leírni sem merem... szóval, ha elveszítenénk örökre... Mert beszélni kell a halálról is, a kishúgom sorsáról, mert féltem. Anyának többet kéne pihennie, mert már annyit tett értünk/miattunk, hogy nem tudom, meddig lehet így fáradozni... Főleg abban a feszítő környezetben, ahogy most él...

Másik barátnőm felszámolta végre a hároméves kapcsolatát, és most belevág egy újba - miért lenne ez is "zökkenőmentes"? Sosem az... De a nyugalom és a biztonság, amit ígér, remélem, valóra váltható :)

Az én "kiscsirkém" (fiatal barátnőm) még szenved a párjával, de már nagyon a végét járják... Aggódok érte is, mert még olyan fiatal, és a talpraesettségével sokkal határozottabbnak kéne lennie abban is, amit egy kapcsolatban elvár a másiktól (na, pont én papolok! más problémája mindig egyszerűbb...)

Sürgősen el kell foglalnom magam valakivel, vagy veszek egy halom komolyzenei CD-t és művelődöm, mert nagyon butának és elesettnek érzem most magam. Mintha kicsúszott volna egy vizespohár a kezemből és lassított felvételen nézem, ahogy zuhan lefelé és ezer darabra törik a padlón...

Körülbelül fél kiló csontozott Reményt kérek szépen valakitől :) Puszi mindenkinek:

Judit