Végre kimossa az eső a város izzadtságszagát. Isteni hűvös van, csak a térdeim fájnak az egész napos állástól - a hátam pedig alattomosan csatlakozott ehhez a "partizánakcióhoz". Imádom a bürokráciát: Ügyfélkapun regsztráltam, és egy héttel későbbi időpontot kaptam; legalább van időm bejelenteni a munkahelyemen, hogy bocs, aznap csak 6 órát vállalok... mert természetesen pont 13:00-ra kell megjelennem, a két műszak közé, szóval, csak bámulom az aranytehént (azt hiszem, a Deák téren van...)
Ettől az őszies csöpögéstől megkívántam a sült tököt, a bundás almát, és az édes omlós fehérszőlőt. Néha elképzelem, hogy lehet egy-egy várost csak az "orrunk után" leírni... elárulom, Pestnek enyhe gombaillata keveredik virágzó akác- és hársfák illatával. :)
Elfáradtam, és főleg abba, hogy nem találok másik munkát. Elviselhetetlen, hogy még mindig a nagybetűs PROTEKCIÓ világát éljük, és még mindig felveszik a nagyfőnök unokahúgát... Egy hónapja megkérdeztem tőle: "K., mit csinálsz?" Mire ő, nagy büszkén: "A tusfürdőket pakolom." A következő kérdésem: "Ugye nem baj, hogy ami a kezedben van, az testápoló?" Az egész nem zavart volna, ha mondjuk, két napja dolgozott volna, de akkor már több mint egy hónapja próbálta figyelmen kívül hagyni a dobozok feliratait.
Az a baj, hogy az élet nem kabaré, hanem egy groteszk vicc. Néha legszívesebben - amolyan "örkényesen" - fejenállnék, hátha úgy helyrerázódik minden...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése