Olyan furcsa az új munkahelyem... Sokkal érdekesebb, változatosabb (kevesebb pénzért, de nem adom el a lelkem az ördögnek olyan olcsón :) A vicces része az, hogy eddig akárhány társammal dolgoztam együtt (diákok, mint én), mindenki szeretett velem lenni. Szeretem az embereket, csak úgy önmagukban, de Isten mentsen a tömegtől, és talán ebből fakad az aktív emberundorom (sajnos, már kezd kétoldali lenni).

Nem tudom, honnan ástam elő ezt a megnyerő személyiséget magamból, szerintem megérne egy C-14 vizsgálatot...

"A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni..."

(Proust)

Zúgnak már a karácsonyi dalok ezerrel a hangszóróból... Kellőképp szörnyű, hogy a kereskedelem mennyire befurakodik mindenhová. Az egyik srác (miközben pakoltunk) megkérdezte tőlem: "Amikor régen nem voltak boltok meg áruházak, akkor hol vettek játékot az emberek?" Válaszoltam, hogy asztalos csinált, meg porcelánfejű babák voltak, meg "métáztak", és közben gondolkodtam: csinálnom kéne egy igazi csutkababát (november közepén!), csak úgy, a magam örömére...
http://kokeny.tripod.com/mazsola.htm#csutka

Ezt most csak azért illesztettem ide (pedig nem szokásom), mert én Mazsolán nőttem fel, és nem lehetett kihagyni, úgy megörültem, amikor megtaláltam a hálón! :D

Vigyázzatok magatokra!

J@"