
Ez egy furcsa, keserű, édes, cédrusillatú december lesz számomra: 17 nap meló, ebből egy nap december 31-én... Megint elköltöztem :D úgy látszik, variates delectat, de ez már sokkal egyszerűbbnek tűnik: csak én meg a párom, egy lakásban, ahol nem "gyaloglunk át" senkin... hihetetlen...
Persze, elgondolkodhatnék, hogy biztos bennem van a hiba, hogy nem jövök ki jól azokkal, akikkel együtt lakom, de talán ha békén hagynának, és nem akarnának rám erőszakolni véleményeket, életstílusokat, akkor nagyon örülnék. Megpróbálom leküzdeni az ellenérzésemet mindenféle "anyuci pici fia" iránt, aki még 25 évesen sem képes mással beszélni, mint "Anyuval". Én is szívesen beszélgetek a saját anyukámmal, de mondjuk, nem arról, hogy "oldd már meg ezt+azt és közben főzzél is rám, és véleményezz és érdeklődj minden iránt, amit csinálok, kérlek-kérlek-kérlek!" Anyukámmal mindenféléről tudok beszélgetni, de olyasmiről, hogy "még egy tükröt fel kell szerelni és a csillárt megjavítani..." - nem ejtünk egy szót sem, soha. Általában arról beszélgetünk, hogy mit csinál éppen a Manó, hogy viselkedik, épp mit csinálok én vagy ő, mit olvasunk, a többiek hogy vannak, mit csinálnak,
DE:
DE:
az engem nem érdekel, hogy mikor mosott utoljára függönyt, csak amikor azt mondja: "épp teregetek, kislányom", akkor elképzelem a mozdulatait, ahogy a vizes ruhát egyengeti a szárítón, mintha átölelni próbálná őket...
Számomra egy otthon nem attól lesz meleg, hogy fűtenek benne (megteszik a "szükséges lépéseket, hogy fűtve legyen, úgymond gondoskodnak), hanem hogy várnak haza, és amikor megérkezem, lehet, hogy nem kapok hétfogásos vacsorát, de szeretetbe érkezem, meg egy olyan "elvarázsolt" helyre, ahol a dolgoknak nem értéke van, hanem azok pusztán dolgok, "kellékek", és jelentősége az embernek van, saját maga lesz AZ ÉRTÉK.
Juj, ez már lassacskán monológ... Inkább elteszem magam éjszakára, és valami szépet álmodok.Számomra egy otthon nem attól lesz meleg, hogy fűtenek benne (megteszik a "szükséges lépéseket, hogy fűtve legyen, úgymond gondoskodnak), hanem hogy várnak haza, és amikor megérkezem, lehet, hogy nem kapok hétfogásos vacsorát, de szeretetbe érkezem, meg egy olyan "elvarázsolt" helyre, ahol a dolgoknak nem értéke van, hanem azok pusztán dolgok, "kellékek", és jelentősége az embernek van, saját maga lesz AZ ÉRTÉK.
(Tudniillik ezt próbálom már napok óta: aludni - de még csak rövid vizsgálódásokat tehettem a témában a hét folyamán :D )
Üdv mindenkinek!
J@"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése