Jól kihajtottam magam és most megpihenek egy kis "baglyoskodással". (Egy hulla aktivitása az enyémhez képest fényévnyire van.) Ráadásul holnap vizsgázom, nem túl szerencsés két munkával töltött nap között, de nagylány vagyok: megoldom. Kicsit felébredek, ahogy keresgélem a szavakat és küzdök a gépteremben fellelhető bioszféra repülő egyedeivel, utóbbit nem sorolnám az élvezetek közé, de mindenkinek van valami perverziója, nekik én jutottam :-)
Olyan jó írni pár SMS-t, (igaz, az egyiket félbeszakította az, hogy "visszaájultam" az alvásba, de később befejeztem), érezni, hogy élek (bár épp csak alig), csokival megtámogatni a vizsgára készülődést még így a véghajrában, és persze szeretni, meg tudni, hogy hiányzom.
Most egy rongybabát szeretnék, (mert legalább hasonlítana rám), olyan igazán ölelnivaló kis "folt-hátán-folt", gombszemű babát. Dédimamám varrt nekünk paprikajancsit régen, azt nagyon szerettem - voltam gyerek, erre is jó most gondolni. Lehet, hogy még szürcsölök egy kis kakaót a szervezetembe, attól mindig vidám vagyok - igaz, most egyedül és kicsit így furán jön ki, hogy mosolygok az üres szobának... A tus alatt reggel, remélem, felrázódom.
Semmi magvas nem jutott még ki a fejemből, talán csak annyi, hogy sokat nevettem ma is, ami segít túlélni a csendet a szobában, a nehéz dobozokat a kezemben és az Ő hiányát ;-) Persze, nincs időnk mindent megosztani egymással, "zanzásítva" egymás mellett... hát, én állítólag már így is esszenciális ember vagyok. Nem rossz dolog, csak nehéz elviselni az intenzitásomat.
Nem tudom összetörni az álmaim tükrét, de beléjük nézni most nem akarok, nincs rá időm... nem az életemet rontja meg, csak nem tudnék most nyugodni - bár tudnék. Rég voltam ennyire fáradt, és kivételesen élvezem is, most a lelkiismeretem se furdal miatta - talán most ő is lazít, majd amikor megkapom a vizsgám kettesét, kiabálni fog, higgyétek el...
Ígéreteket a paplan fölé, és szép álmokat!
Olyan jó írni pár SMS-t, (igaz, az egyiket félbeszakította az, hogy "visszaájultam" az alvásba, de később befejeztem), érezni, hogy élek (bár épp csak alig), csokival megtámogatni a vizsgára készülődést még így a véghajrában, és persze szeretni, meg tudni, hogy hiányzom.
Most egy rongybabát szeretnék, (mert legalább hasonlítana rám), olyan igazán ölelnivaló kis "folt-hátán-folt", gombszemű babát. Dédimamám varrt nekünk paprikajancsit régen, azt nagyon szerettem - voltam gyerek, erre is jó most gondolni. Lehet, hogy még szürcsölök egy kis kakaót a szervezetembe, attól mindig vidám vagyok - igaz, most egyedül és kicsit így furán jön ki, hogy mosolygok az üres szobának... A tus alatt reggel, remélem, felrázódom.
Semmi magvas nem jutott még ki a fejemből, talán csak annyi, hogy sokat nevettem ma is, ami segít túlélni a csendet a szobában, a nehéz dobozokat a kezemben és az Ő hiányát ;-) Persze, nincs időnk mindent megosztani egymással, "zanzásítva" egymás mellett... hát, én állítólag már így is esszenciális ember vagyok. Nem rossz dolog, csak nehéz elviselni az intenzitásomat.
Nem tudom összetörni az álmaim tükrét, de beléjük nézni most nem akarok, nincs rá időm... nem az életemet rontja meg, csak nem tudnék most nyugodni - bár tudnék. Rég voltam ennyire fáradt, és kivételesen élvezem is, most a lelkiismeretem se furdal miatta - talán most ő is lazít, majd amikor megkapom a vizsgám kettesét, kiabálni fog, higgyétek el...
Ígéreteket a paplan fölé, és szép álmokat!
1 megjegyzés:
Lesz egy újabb ígéretem, hogy azt is a "paplan fölé" tehessük, és melegítsen. De az még messze van. Vasárnap - ha egy mód van rá - albi után ne csinálj programot, lenne egy meglepim.
Megjegyzés küldése